U20 EURÓPA BAJNOKSÁG TAMPERE, FINNORSZÁG

Éremeső a zárónapon...

Már a Helsinki reptéren ül a csapat. A verseny utolsó napja hosszúra sikeredett három eredményhirdetéssel. Fantasztikus napot zártunk, és a magyar fiatalok lassan megtanulnak együtt szurkolni honfitársaiknak. Ezen a vasárnapon ez csodálatosan sikerült két arany és egy ezüstérmet szereztek lányaink: Bátori Lilianna, Rózsahegyi Bori és Kriszt Sarolta. Mindegyikőjükről  ódát tudnék zengeni: nagyszerűen versenyeztek egy ilyen mentálisan kiélezett szituációban. A legjobbkor nyújtották a legjobb teljesítményüket, és saját fejezetüket hozzáírták a magyar atlétika nem rövid történetéhez. Össze-vissza rohangáltam a magyar zászlóval, hogy be tudjam dobni nekik, mert ez is a csapatvezető feladata. Ígérem, legközelebb berakok még egyet. Kétszer egymás után meghallgatni a magyar himnuszt ritkán fordul elő sportágunkban.

A csapattal közösen a lelátón izgultuk végig a versenyeket, bár nagyon sokan voltak a helyi nézők ( ez eddig nem volt jellemző a korosztályos világversenyeken), így a távolugrásnál már nem tudtunk közösen helyet találni. Az eredményhirdetések előtt még megkerestem Saci kulacsát, mert 800 méter után bemtmaradt a pályán. Hál’ Istennek a szervezők rövid keresése után (engem nem engedtek be a pályára) meglett a kulacs. Az utolsó megbeszélést is a pályán tartottuk meg a „csapatsátorban”, jó hangulatban.

Érdekes a hétpróba 800 méterét együtt izgultuk végig a cél magasságában a horvát csapatvezetővel. 600 méterrel a vége előtt még azt mondta nekem, hogy Koscak futása nem lesz elég a győzelemhez. Sajnos, elég lett. Két nagyszerű tehetség nagyszerű versenye volt a hétpróba. Kriszt Saci országos csúcsot ért el, aminek a hitelesítéséhez doppingvizsgálatra van szükség. 48 órán belül. Mivel vasárnap volt a verseny, és hétfőn megyünk haza, Saci úgy döntött, hogy majd otthon szolgáltat mintát. A vizsgálat megrendelésével nem volt dolgom.

Kellemetlen volt, hogy mire a csapatmegbeszélés után visszaértünk a szállodába, már nem volt vacsora. állítólag előre kellett volna jelezni, hogy később jövünk. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy mikor fogunk végezni, még akkor sem, ha titkon számítottam eredményhirdetés(ek)re. Maradt a Burger King Kun-Szabó Balázzsal, Bátori Lili edzőjével. Zárás előtt pár perccel értünk oda. Utána fél 3-ig beszélgettünk még néhány gintonic kíséretében edzőtársainkkal, de a hétfői utazásra való tekintettel, nem vittük túlzásba. Sőt reggel 8kor még elindultunk egy gyors városnézésre, vagyis inkább tájnézésre.

A hallban együtt várakoztunk a svédekkel a buszra. Gustav Hultgren edzőnek felhívtam a figyelmét, hogy 2010-ben a csapat EB-n, amikor én voltam a svéd csapat kísérője, akkor neki elszakadt az achillese, és én kísértem be Budapesten a kórházba. Még másnap egy üveg szekszárdi bort is adtam neki ajándékba. Most felkéretőztek a mi buszunkra, hogy mihamarabb a reptérre érjenek. Patrik Klüft, Carolina Klüft férje autóval indult Svédországba, a Botteni-öbölben 10 órás hajó út várt rájuk.

A magyar csapat végül az érem tábla nyolcadik helyén zárt.

Gratulálok a magyar csapat minden tagjának, edzőknek és versenyzőknek egyaránt!