U20 EURÓPA BAJNOKSÁG TAMPERE, FINNORSZÁG

Izgalom a köbön...

Egészségügyi pótlékot fogok kérni az egyesületektől vagy a szövetségtől. Viccet félretéve. Sok éles szituációba keverednek atlétáink, de az esetek nagy számában pozitívan jönnek ki belőle. Kivágják a rezet a kiélezett helyzetekben. Ettől lesz valaki jó versenyző. Természetesen ezek a szituációk első sorban az ügyességi számokban fordulnak elő, és ezt teszi izgalmassá, szerethetővé sportágunkat.

Amikor egy utolsó kísérlet dönt arról, hogy életben maradsz, akkor még a húsz köröm is kevés az izgulás közben. Persze, csapatvezetőként nem a saját tanítványaimról van szó, de ilyenkor mindenkiit egy kicsit magaménak is érzek, és tudom, hogy egy egész éves munka múlik a jól vagy rosszul végrehajtott mozdulatsoron. Csapatvezetőként reggelente együtt kelek az első versenyzővel, és edzővel, megyünk ki a stadionba. Este pedig az utolsóval jövünk vissza. A séta vagy az utazás közben nem jó a teljes csend, de inkább általános dolgokról beszélgetünk. Verseny közben próbálsz az edzőnek, versenyzőnek segíteni a felmerülő kéréseket, problémákat megoldani ( vizes lett a kör, szerezz egy törülközőt, elmaradt valahol a kulacs, próbáld megkeresni) eközben a csapatvezetői csoportban folyamatosan záporoznak az üzenetek. Ki kell válogassam, mi az ami a magyar csapatot érinti, azt megosztani a saját kis csoportunkban, vagy egyénileg. Szombaton elveszett akkredkártyát kellett felvennem a versenyirodán. Ehhez körbe kell kerülnöm az egész stadiont, ami nem nagy cucc, de egy versenynap folyamán van néhány ilyen kör. Csaptorvosunkkal folyamatosan tartom a kapcsolatot, hogy kivel mi újság. Péntek este Szabó Levi, gerelyhajítónk belázasodott, szombaton délelőtt selejtező. Reggel doktornő megvizsgálja, bár már hajnal fél 3kor járt Levi a doktornőnél, hogy nem javul a helyzet. Aztán ezt megbeszéljük vagy személyesen vagy telefonon ( ha én már kimentem a stadionba). Tud versenyezni, vissza kell-e léptetni ? stb.

Szombati napon újabb érmet sikerült szereznünk, ezúttal Dobó Zsombor révén férfi diszkoszvetésben. Zsombort is régóta ismerem, az elmúlt három évben jó pár alkalommal utaztunk együtt világversenyre, így külön öröm, hogy nagyszerűen sikerült a verseny, és sikerült három alkalommal is 60 méter fölé repíteni a diszkoszt. A magyar csapat ismét nagyon jól szurkolt. Ezen az Európa Bajnokságon sokat léptünk előre szurkolásban. Ezt Pénzes Julcsinak is köszönhetjük, aki a szombati napon is toborozta a szurkoló tábort sporttársai részére.

De vissza a szívinfarktushoz: Kriszt Saci harmadikra jutott át a 165 centin, majd még három magasságot teljesített, és végül 174 centivel zárta a magasugrást. Nagyon fontos ez a Koscakkal szembeni csatában. (Horvát csapatvezetővel reggel lepacsiztunk, és annyit mondott: Best girl wins) Női távolugrásban újabb fejezetéhez érkezett a Bora-Bori „csata”. Már csak a két magyar lány volt hátra, az egyik az A csoportban, a másik a B csoportban. Bori felugrotta magát a 12. helyre 599 centivel, és egyetlen ugrás volt hátra Boczonádi Borájé. Tudtuk, hogy az egyik magyar versenyző ki fog esni. Hát, nem volt egyszerű szituáció.

Következhet az utolsó versenynap újabb „infarktus közeli „ helyzetekkel!