U20 EURÓPA BAJNOKSÁG TAMPERE, FINNORSZÁG

Elkezdődött a verseny!

Elkezdődött a verseny. Gyönyörű volt az időjárás délelőtt. Sokan aggódtak a mieink közül, mert az időjáráselőrejelzések előzetesen nem túl sok jóval kecsegtettek az elmúlt hetekben. Természetesen edzőink mindenről tájékozódnak, az első, amit hetekkel korábban csekkolnak mai modern világuknak köszönhetően a hosszú távú időjáráselőrejelzés. A verseny első napján szerencsénk volt, de csak egy darabig…

Reggel két masszőrünkkel együtt villamossal rövidítettük le a gyalogutat. Tampere-ben mivel minden közel van egymáshoz, nem biztosítanak buszokat, hanem a tömegközlekedést lehet akkredkártyával ingyen használni. Csak a masszőrökre nem gondoltak, akik a masszázságyakkal közlekednek, mert kint a stadionban is kell gyúrni, meg este a szállodában is. Így Kiss Zoli és Hladony Sanyi hordják a vállukon a padjukat. A 3-as villamossal egy kicsit lehet könnyíteni a feladatukon, de azért így is kell sétálni.

Az első napon 17 atlétánk lépett pályára, így jól pörögtek az események. A fiataloknál még nagyon sokszor befolyásolja a versenyt a stressz. Versenyzőink között is akadnak, akik nehezen kezelik. Egy ilyen nemzetközi verseny, egy Európa Bajnokság tud nagyon komoly, eddig nem tapasztalt izgulást teremteni, hogy előtte érdemes foglalkozni vele. Lehetőleg szakemberrel. Ráadásul egyéni sportágról beszélünk, csapatvezetőként még elképzelni is nehéz, min mennek atlétáink keresztül. Néhány jó szóval, bíztatással, figyelem-eltereléssel igyekszem segíteni. Minden versenyzőnk más és más, így mindenkinek más jön be. A 2006-07-es korosztállyal már három éve „járom a világot”, így a tapasztalataimat is igyekszem bevetni, és kezdünk összecsiszolódni. És nem csak a versenyzőkkel, hanem edzőikkel is!!!

Reggel még volt egy feladatom. Bátori Lili nem kapott kék rajtszámot, ami az európai ranglistavezetőjének jár. Már a szerdai napon jeleztem a versenyirodánál a problémát, így reggel már fel is tudtam venni (az önbizalomnövelő vagy nyomasztó????) kis lapocskát. Mivel  a ranglistába a fedettpályás eredmények is beleszámítanak a magasugrásban, így Lili a ranglistavezető, de a rendszer valahogyan ezt figyelmen kívül hagyta.

A csapatsátrak jelentettek kis izgalmat még reggel. Itt a szervezők nem osztották fel, mint jobb helyeken szokás, hanem már szerdán szabad rablás folyt a legjobb helyekért. Most egy kicsit hátrébb szorultunk, de a szervezőktől kértem még magas, molinózott kordont, hogy a széltől tudjuk magunkat óvni, és egy kicsit otthonosabb legyen.

A délutáni program csendjét furcsa kantálás, zene zavarta meg. A bemelegítőpálya kerítésén kívülről szűrődött be, és ha jobban odafigyeltem, akkor hallani véltem a „free Palestina” szavakat. Látni nem lehetett őket, mert az atléták területe nagy magas, molinózott kordonokkal van körülvéve.

Délután mélyebben el kellett merülnöm a visszalépés szabályaiba, ilyenkor akár telefonos segítséget is kérek a szabályt jól ismerő szakemberektől. Aztán megjött, amit senki nem várt: az eső. Óriási mázlija volt a diszkoszvetés A csoportjának, akik szép időben, száraz körben dobtak. Csak egy valamit nem értek! Ha mi Szekszárdon képesek voltunk egy fedelet vásárolni a dobókörre, és azt használni, akkor ez egy ekkora eseményen miért nem megoldható??!!! Ja, és nem először látom, hogy eszükbe sem jut. A verseny teljesen igazságtalanná vált, hogy a B csoportnak vizes körben kellett dobnia. Estek-keltek néhányan. Dobó Zsombor is ránk hozta a szívbajt, de végül harmadikra megoldotta. Ez nem sikerült az U18-as korú Varga Ivánnak. Minden cucca elázott ( nem biztosítottak fedett padokat, sátrakat a versenyzőknek), a szivacs sem lett letakarva, így vizes szivacsba ugrottak, a rúd is csúszott. Egy pillanat alatt füstbe mentek az álmok, nem sikerült kezelni a váratlan szituációt.

Szabadtéri sportág vagyunk. De a XXI. században már néhány módszerrel illene védekezni a szervezőknek az időjárás ellen.