Szerda reggel ülök le írni. A tegnapi nap fárasztó volt, bár atlétáink egy bő három órás időtartam alatt leversenyeztek, mégis nagyon intenzív volt a tegnapi nap. Este közösségi életet éltünk, végre még több idő jutott az edzőkollégákkal beszélgetni. Nagyon be voltak indulva, amikor beléptem a csapatirodába, épp arról beszélgettek, hogy nehogy már ne tudjanak akkorát lökni a 3 kg-os súlygolyóval, mint egy 16 éves lány. Főleg Feri és Zalán , az ökölvívó és a kéziedző volt a hangadó. Szó szót követett, "Nincs nálatok egy ilyen súlygolyó?". " De van." válaszoltam. És már indult is a csapat Marton Zsófi kíséretében alkalmas helyet találni a faluban a fogadás lebonyolítására. Jeleztem nekik, hogy nem fognak tudni ekkorát lökni. A tapasztaltabb edzők emlékeket kerestek a TF-es éveikből, hogy súlylökésből nem volt egyszerű teljesíteni a szintet. Így jutottunk az atlétika pályára, ahol mezítláb, papucsban megkezdődött az őrült verseny. Feri és Zalán közel kerültek a 16 méterhez ( Még mérőszalagot is vittünk, mire valaki felkiáltott, hogy a focipályán a 16-os vonala az 16 méterre van). Jól szórakoztunk!
Tuljadonképpen az atlétika stadionban is jól szórakoztunk, legalább is csapatvezetőként volt mit nézni, intézni. A nagy hőség továbbra sem könyítette meg a dolgomat, dolgunkat. Legalább a lelátó árnyékban volt. Korán, már negyed 11kor elindultunk Sárival és Zsófival a pályára. A vonat nagyon furcsa hangokat adott ki, és a megszokottnál jóval tovább tartott az utazás. Marton Zsófi kiegyensúlyozott versenyzéssel megszerezte a magyar atlétika első ifjúsági olimpiai bajnoki címét. Az első három alkalommal kilenc érmet szereztünk, de aranyat nem. Sporttörténelmi pillanat volt. A centiméter eredmény elmaradt a csúcsformától, de novemberben, és ebben a hőségben, nem is ez volt a várható. Az ellenfeleket kellett legyőzni - köztük a lengyel lányt, aki második volt az U18 EB-n -,és ez ezen a napon magabiztosan sikerült. Gratulálok Zsófinak, és edzőjének Páli Viktornak is! Jó volt hallgatni a magyar himnuszt a Iba Mar Diop stadionban.
Fekete Sárát 1500 métere csak afrikai ellenfelek előzték meg. Hatodik, pontszerző helyen végzett, jogosan került fel a dicsőségtáblára. Harmadik világversenye volt az idén, ez talán kicsit sok. Horváth Áron magabiztosan jutott a 200 méter döntőjébe. A döntőben nagyon jó versenyt vívtak, Áron 21.76-tal lett negyedik. A negyedik mindig a legbosszantóbb helyezés, de Áron is maximálisan elégedett lehet a teljesítményével. Szintén negyedik lett Alföldi Kata Sára egy igen érdekes gyalogló versenyben. A büntető tábla olyan piros volt a sok figyelmeztetéstől, hogy sok izgalmat ígért a verseny végére. Többen elfutották a versenyt, megzavarva ezzel mindenki ritmusát. Ezzel a negyedik hellyel minden atlétánk felkerült a dicsőségtáblára. Le a kalappal a csapat előtt!
Hazafelé a vonaton nagyon virgoncok voltak, mint akik el sem fáradtak. Bár inkább csak felszabadultak. Mivel az atléták ma már hazautaznak, ezért még este csapatmegbeszélést tartott a MOB csapat. Úgy estünk be a megbeszélésre a ház előtt, ennek az volt az előnye, hogy hatalmas tapsot kaptak fiataljaink.
Súlygolyót sikerült visszaszerezni a verseny után kisebb rohangálás árán. A rudakat Zsuzsa felkészítette az útra. Ők ma hajnalban már hazaindultak Ausztráliába Bamako - Addisz Abeba - Szingapúr - Sidney útvonalon. Nem irigylem őket! Bamakoban leszáll a gép, de nem szállnak át, hanem egy órát üldögélnek a repülőben, és úgy mennek tovább.
Az atlétika szomszédságában van a taekwondo csarnok. A szenegáli lány meccseén fergeteges volt a hangulat. Zsófi eredményhirdetése közben is, de azért, mert épp a szenegáli fiú ugrott hármasban, és az eredményhirdetés idejére nem állították meg a versenyt.
Most indulunk Saly Beachre strandkézit nézni, és esetleg fürdeni!
