A vasárnap délelőtt viszonylag eseménytelenül telt. Pihenéssel - bár Marton Zsófi délelőtt edzettek a faluban -, de nem a szobákban, mert ott továbbra is elviselhetetlen a hőség. Vagy egy klimatizált sátorba húzodunk be, vagy szabadtéren vagyunk, ahol jobban jár a levegő. A délelőttbe még egy kis fotózás is belefért az olimpiai faluban. Ebéd után indultam a stadionba, Csengéék már korábban kimentek, a többiek pedig később jöttek. Áron, Kata és Sára a bemelegítő pályán edzettek a rúdugrás döntője után.
A vonaton okés az utazás, mert van légkondi, de a buszok, az kész szauna. Ki legyezi magát, ki miniventillátort használ, vagy vizes törülközőt. Számomra novemberben teljes szokatlan ez a nagy meleg. A pályára érve az első, ami feltűnt, hogy nem ott van a call room, ahová a pályabejáráson ígérték. Találkoztam Marcival, és annyit mondott, hogy ne szóljak egy szót sem, így nem szólok. Az már jobban zavart, hogy nagyon rövid idő állt rendelkezésre a rúdugróknak a bevezetés után. A görög edző már ott reklamált, hogylegalább időben menjenek be. Az hagyján, hogy bementek, de volt, akinek a rúdjai nem voltak bent a stadionban. Tegnap ezért jártam legalább kétszer a versenyirodán, hogy akkor a rudakat el ne felejtsék bevinni, és ezért utaztattuk ide a rudakat, hogy be sem hozzák a stadionba. Persze, az edzők kérésére megérkeztek az eszközök, de az edzőknek kellett kimenni a raktárba, hogy rábökjenek, melyik rúdtokot hozzák be. Még jó, hogy tegnap a megbeszélésen felhívtam a versenyzők, és edzők figyelmét, hogy mindenre készüljenek fel, és ne törödjenek kisebb-nagyobb - óriás hibákkal.
Komoly nézőközönség látogatott ki a stadionba. Jó volt a hangulat. A verseny kiválóan alakult. A 4 méter feletti egyéni csúccsal rendelkező japán, spanyol, görög versenyző is betlizett, Csenge pedig hozta, amit tud. Méghozzá nem is akárhogyan. A 330-at, 360-at és a 380-at is elsőre átugrotta. Úgy feladta a leckét a többieknek, hogy csak a francia lány birkózott meg vele. Ez a kiegyensúlyozott versenyzés ifi olimpiai ezüstérmet ért!!! Csenge talán abból kovácsolt előnyt, hogy Ausztráliában épphogy megkezdődőtt a versenyszezon, így stabilabb volt a többieknél. A verseny után kissé zavarban volt, nem tudta, merre menjen, merre nézzen. Most gyakorolhatta, hogy mi egy érmes feladata a siker után. Még egyenmelegítő sem volt nála, Tringer Sára MOB-munkatárs szaladt el egy alsóért, a szeznzációs dakari forgalomban. Egy óra alatt megfordultak. Az atlétika sportág a magyar csapat negyedik érmét, és a harmadik ezüstérmét szerezte. Szép volt Csenge! Érdemes volt a rudakba a Magyar Olimpiai Bizottságnak, az MTK-nak, és nekem időt, energiát fektetni.
Eredményhirdetés után, gyors csapatmegbeszélést tartottunk a hétfői és keddi programról. Az eredményhirdetések is szörnyűek voltak. Az elsőnél a harmadik helyezett nem vonult ki a többiekkel, utólag szaladt be, és csak a himnuszok után akasztották az érmet a nyakába. A következő hirdetésnél a török lányt burkina faso-inak nevezték. 100 méteren egy malawi srác a visszalőtt rajt ellenére maxra végigcsűrte a 100 métert. Szóval, történtek a dolgok rendesen.
Az edzők maradtak Dakarban, mi pedig a csapatorvos kíséretében vonatoztunk, buszoztunk vissza Diamniadio-ba. Doktor úrral a vacsorát is együtt költöttük el hasznos beszélgetésekkel. Vacsora után jött a hír, hogy a keddi időrendet a hőségre való tekintettel megváltoztatta a zsűri, így a keddi program újratervezése lesz a holnapi feladat. Visszatérve a vacsorára, a kaja jó, sokféle zöldség, és köret jár a marha, csirke, és pulyka hús mellé. Délben jó volt a töltött paradicsom. Mindig dinnyével vagy papayával zárjuk az étkezést. Novemberben görögdinnye, az az igazi!
