Nagyon vártam a szeptember 11., pénteki napot. Tomi fiammal volt két jegyünk a Világdöntőre. Már a 17 órás kapunyitásra ott voltunk, bízva abban, hogy lesznek valami programok a gyerekeknek, ha más nem kezdés előtt játszunk egy kicsit a fantasztikus játszótéren a stadion tövében.
Már a belépésnél borzolták a kedélyeimet. Hátizsákunk az A4-es méretnél nagyobbnak tűnt, így ki kellett pakoljunk belőle, és le kellett adjuk. A hideg idő miatt raktunk be kabátot, meleg cuccokat, sapkát. Ezeket a zászlókkal együtt hónom alá vettem (meg a fülemre aggattam) és beléptünk a stadion kertjébe. A wc kabaré volt, mert nem tudtam hová rakni a cuccokat, így ráagattam a gyerekre. Vicces az egészben, hogy a hátizsákot a 2023-as budapesti VB alkalmával kaptam. Három év alatt a hátizsák kinőtte a Nemzeti Atlétikai Stadiont!
A Sportoló Nemzet és a Wizzair sátrán kívül maradt a játszótér, ami szokás szerint le volt zárva. Ha egy nyolc és féléves gyermek lemozogja magát egy iskolai nap, és egy két órás út után, akkor nyugodtan üli végig a három órás műsort. Nem ez volt az első alkalom, hogy korábban mentünk ( máskor egy busznyi gyerekkel), hogy ilyenkor kipróbálhassuk a klassz játszóteret. Ezért külön nem megyünk fel a fővárosba, ilyenkor pedig mindig le van zárva. Lehet, hogy rossz helyen van! Van ott még a kertben hely bőven.
Nagyon vártuk a versenyt, hiszen hetek óta folyik minden médiából, hogy micsoda show lesz! Az egyik kulcsmondat mindig az volt a cikkekben, vagy Gundel Takács Gábor szájából, hogy egyszerre mindig csak egy dolog történik a pályán. Velem van a baj! Túl sok atlétika versenyt láthattam az elmúlt években élőben is. Az elmúlt hetekben elképzeltem magam előtt a showt: elsötétül a stadion, és csak a magasugrást világítják meg a reflektorok, aztán dob egy kalapácsvető, és ő kapja a fényárt, aztán a futópálya kerül megvilágításra jönnek a 400 méterek. Én csak ott ültem, jött a 4x100 méteres vegyes váltó, és vártam a showt. Többször elhangzott előzetesen, hogy a bemutatásokat Noah Lyles komponálja majd. Barátokkal, atlétákkal beszélgettük, hogy vajon mit talál ki ez az extrovertált pasas. Bemutatták a váltókat. Semmi. Női magasugrás bemutatás. Olyslagers mond valamit angolul. " Apa, mit mondott?" A többiek ülnek körben a foteleken, a kamera végigszalad rajtuk. Na, majd biztos a kalapácsvetés bemutatásánál lesz a nagy show??!! Semmi. Biztos vagyok benne, hogy ledfalakra, a színes csillagokra, a bajnokavatós dobogókra sokat költöttek, de én vártam azt az extrát, hogy most mekkora durranás lesz. Ha már úgy folyt a médiából, vártam valami XXII. századit, ami a sportok királynőjét az egekbe emeli. Ráadásul az első két ügyességi szám színvonala is alacsonyabbra sikeredett. A pénteki showt számomra a férfi rúdugrás mentette meg, jelentette. Amióta Karalis méltó ellenfele Mondonak, azóta a svéd mindig elfárad a világcsúcskísérletekre. Aki világcsúcsot akar a versenyén, az Karalist ne hívja meg, hogy egy könnyed 6 méteres ugrás után Duplantis frissen próbálkozhasson az újabb rekorddal. Így viszont szenzációs versenyt vívnak. Örülök, hogy Birmingham után Budapesten is láthattam szenzációs csatájukat. A sportolók bemutatását pedig tizedannyiért vállalom, mint Lyles.
Versenyirányítóként is kipróbálnám magam. Sajnos volt, hogy egyszerre három versenyző is próbálkozott a pálya különböző pontján. A női 100 méter gát elődöntőjének rajtjakor pedig pont kivezették a kalapácsvetőket, így a vigyázhelyzetben a túloldalon felhangzott a tapsvihar. Majd ugyanez történt a 110 gát döntőjének rajtjánál, amikor a női távolugrókat terelték kifelé üdvrivalgás közepette startlövéssel tarkítva.
Tomi fiamnak nagyon tetszett a verseny, jó magam viszont már túl sokat láttam, és nem sikerült meglepni. Ötleteim viszont vannak, meg tudnám lepni a közönséget. Bár engem a sportolók tudnak meglepni, elkápráztatni a teljesítményükkel, eladva nekem az atlétikát. Nincs szükségem fényekre, zenére, showra, hogy szeressem, értékeljem a sportágat. Ezt a showt és körítést inkábba költeném a Területi Bajnokságra, az úgyis olyan sótlan - bocsánat showtlan - volt. Vagy az U16 bajnokságot bevinném a Nemzeti Atlétikai Stadionba, hogy a gyerekek is átélhessék az élményt.
Ma este bekapcsolom a tv-t, megnézem, hogy a képernyőn mi jön át a showból. Hátha megváltozik a véleményem!
