Kaland is, de első sorban feladat. A Magyar Atlétikai Szövetség komoly feladattal bízott meg: a 2026-os atlétikai Európa Bajnokságon vagyok a magyar csapat vezetője. Hárman látjuk el ezt a feladatot Scheidler Géza, sporszakmai igazgatóval, és Kállai-Kiss Blankával, a versenyiroda munkatársával.
Kicsit korán kezdődött a kaland. Éjjel 01:50-re jött értem a transzfer Szekszárdra, s mivel Scheidler Géza is ugyanavval a transzferrel utazott Bonyhádról, alvás helyett végig dumáltuk az utat esélyekről, személyekről, vagy az éppen zajló U20 világbajnokságról. A hajnali járattal 16-an utaztunk frankfurti átszállással Birminghamba. Bármilyen meglepő Nagy-Britannia első alkalommal rendez szabadtéri EB-t atlétika sportágban a kontinensviadal 1934 óta íródó történelmében. 2026-ban a 26. alkalommal kerül sor a versenyre , 2010 óta két évente rendezi meg az Európai Atlétikai Szövetség. A hajnali becsekkolás közben is az atlétikáé a főszerep: együtt nézzük telefonjainkon hajnal négykor Emmanuel Sophia Akuchi 200 méteres elődöntőjét az U20 világbajnokságon. Hétfőtől már a felnőtteké lesz a főszerep. Párhuzamosan mindig követem a Svéd Atlétikai Szövetség minden rezdülését. Az EB-vel kapcsolatosan konkrét célként fogalmazzák meg, hogy szeretnék túlszárnyalni a 2006-ban hazai pályán szerzett hat érmet. Miért is ne fogalmazhatnánk meg mi magyarok is konkrét célokat? Azért nem mert igazi jó magyar szokás szerint a bajnokság után, majd az orrunkra kötik, ha esetleg nem jött össze az előzetes terv. Itt ezen a honlapon megfogalmazhatom, hogy egy nagyon jó magyar csapat van, lesz jelen Angliában, és eljött az ideje a jó szereplésnek. Ha nem is a csúcsszereplésnek, hiszen 1954-ben Bernben kilenc érmet szerzett a magyar válogatott, de az elmúlt évtizedek legjobb teljesítménye benne van ebben a csapatban. Csak bíznunk kell bennük, és támogatni kell őket. Én csapatvezetőként mindent megteszek a csapatért, és óriási öröm, hogy itt lehetek. Ezt a hangulatot megpróbálom átvinni a csapatra is. Készültem is, de hogy mivel, azt majd csak az utolsó versenynap után árulom el.
Na, de vissza az utazásra. Frankfurtban a német válogatott nagy része is felszállt a repülőre, köztük olyan ászok, mint Gina Lückenkemper, Niklas Kaul, vagy Leo Neugebauer. Már a repülőn ülünk, amikor az utolsó felszállók között feltűnik még egy ismerős arc. Elsőre nem tudom hová tenni, majd beugrik, hogy ez a pasas az ARD sportriportere, aki a német közvetítések során a vegyes zónában interjúkat készít a pályáról lejövő, lihegő versenyzőkkel. A repülőutak során az ember kiválóan tudja kamatoztatni földrajzi ismereteit. Nagyszerű látványt jelent felfedezni a La Manche csatornát, a Temze torkolatát, majd Londont.
Viszonylag korán érünk a hotelbe, hiszen közel van a reptérhez, a szobák átvételére viszont többet-kevesebbet várni kell, az első 16 fős turnusnak inkább többet. Ebéd után befut Molnár Attila is Hollandiából, majd érkezik egy csapat Csatári Jázminnal, Beregszászi Renátával, Takács Bogival, kicsit később pedig megérkezik Halász Bence, és Németh Zsanett is edzők, gyúrók kíséretében. Első feladat az akkreditáció, és Halász Bence megjegyzi, hogy azok a zöld pólós alakok már rá "vadásznak". Igaza is lesz, még be sem tette a lábát a szobájába, máris doppingviszgálatra viszik. Ugyanerre a sorsra jut Saraboyukov is, a langaléta bolgár távolugrót is kísérik pisilni. Itt a Hiltonban egyre nagyobb a sztárparádé: feltűnik Angelina Topic, Tentoglu, Fajdek, Skottheim, Ewa Swoboda (agyontetovált végtagjaival). Néhány szót váltok kis Holmmal is, fáj a hajlítója, de mégis alakul a forma. Yannick Tregaro is meglepő módón üdvözöl "kul att se dig" vagyis "örülök, hogy látlak". Dagad is a mellem rendesen! Egy szó mint száz, szenzációs Európa Bajnokság elé nézünk!!! ( Bence a szobájával is póruljárt, elromlott az ajtó, karbantartót kellett hívni.)
Káldy Zoltán meséli, hogy 1987-ben a junior EB-n már versenyzett Birmighamben, sőt 10 000 méteren bronzérmes lett. Későn értek a szállodába a verseny után, már nem kaptak vacsorát, másnap pedig 20 km-es futásban állt rajthoz (akkor még volt ilyen). Sokáig vezetett a versenyben, nagy fölénnyel is, majd rosszul lett, és feladta a versenyt. Hiányzott az előző napi vacsora, és a tápanyag. Mátó Sára is az első turnussal utazott. Később rákérdeztem nála, hogy emlékszik-e még a Baron von Twickel mezeifutó versenysorozatra, ahol pályafutása kezdetén székesfehérvári klubjával, és edzőjével Hirt Károllyal rendszeres résztvevői voltak a versenyeknek. Sára serdülőként nagyon szerette azokat a versenyeket, főleg a sötétvölgyit, ahol farönkökön kellett átugrálnia. A Sportélmény Alapítvány rendezvényei sok atlétának a kezdetet jelentették, közülük itt lesz még az EB-n Vindics-Tóth Lili Anna és Szemerei Levente is.
Folyt. köv.
