Szóval Rieti. Olaszország. A magyar csapat szállása Fiano Romano-ban 50 perc buszútra Rietitől. Az ebéd és a vacsora Rietiben, vagyis egy nap négyszer 50 percet kell utazni, csak az étkezések miatt, és akkor még nem beszéltünk az edzésekről, sőt versenynapokról. Szép feladat az edzők és versenyzők számára, hogy megtervezzék, megszervezzék az itt töltött napjaikat. A mai technikai értekezleten kissé heves vita is keveredett belőle, mert vannak "mázlista" csapatok, akik Rietiben laknak, és nem kell naponta utazgatniuk, nem fáradnak a gyerekek minden egyes nap. A verseny feltételek így nem feltétlenül azonosak.
Mi a norvégokkal, és a törökökkel vagyunk a Palace Inn hotelben. Na, a nulladik nap kiderült, hogy a törökökkel nem jártunk jól. Reggel kilenckor indult volna a buszunk a nyílt edzésre, hogy atlétáink ismerkedjenek a versenypályával. A három csapatra a két busz nem volt elég, de még az a két busz sem indult el, ami már megtelt. Rendőrök és rendőrautók is sertepertéltek a buszok körül. Húsz perc érthetetlen várakozás után leszálltam a rendőröket, és a sofőröket megkérdezni, hogy miért nem indulunk. Kiderült, hogy valamiféle nemzetközi incidens miatt a török csapat rendőri őrizetet és felvezetést kért, és még két buszt vártunk a török csapatnak, és a négy buszt együtt akarták 50 percen át felvezetni Rietibe. Magyaráztam, hogy ehhez mi közünk, szálljanak a törökök a másik kettő, később érkező buszra, mi meg hadd menjünk. Viccesen megjegyeztem, hogy adjunk magyar felszerelést a törökökre és menjünk, mert el vagyunk késve. Addig-addig ment a tanakodás, míg a másik két busz is előkerült a világ végéről. Így megindulhatott az enyhén feltűnő menet, melyben akár a magyarokkal teli busz is célpont lehet. Rieti előtt van egy 4,5 km hosszú alagút. Mivel ez fokozott vészhelyzet, a rendőrök nem vezették az alagútba a konvojt, hanem kerülőutat választottak. Nagy valahára a stadionhoz értünk.
A szervezők nem gondolták végig, hogy minden csapat egyszerre akar egy helyen ebédelni. A tűző napon álltuk végig a hosszú sort. A fekete pontot pedig én kaptam az Európai Szövetségtől. A technikai értekezlet közben odajött hozzám a szövetség portugál képviselője, és megkért, hogy az értekezlet végén maradjak néhány pecre. Megijedtem, mert a férfi, úgy nézett ki a napszemüvegében, mintha valamelyik ügynök-sorozatból lépett volna elő. Az értekezlet végén ketten hívták fel a figyelmemet, hogy a csapatvezetők whatts app csoportjában nem fogalmaztam néhány üzenetemben elég udvariasan. És csak olajat öntök a tűzre, mivel minden csapatvezető látja a bejegyzéseimet. Elnézést kértem, és elmagyaráztam, hogy 73 fős csapatot vezetek, minden napra precíz tervekkel készülök, de a káosz miatt másodpercek alatt teszik tönkre minden tervemet, gondolatomat.
Délután volt a rajtszámosztás, és az utolsó motivációs mondatok a verseny előtt. Este hatodmagammal részt vettem a megynitó ünnepségen. Hazafelé megint gond volt a buszokkal, mert ha tele van, nem várja meg a menetrendszerinti indulási időt, hanem elmegy. Így jártál, következő busz egy óra múlva, de lehet, hogy az is előbb elmegy.
A buszra várakozva beszélgettem Olgyay-Szabó Zsuzsannával. Zuzsa a női rúdugrás hajnalán volt vb-bronzérmes, és tartotta a fedettpályás Európa csúcsot is egy ideig. Jelenleg Ausztráliában él, és edzősködik- Leánya, Zsombor Csenge jelenleg a magyar válogatott tagja, és rúdugrásban fog indulni. Jót beszélgettünk az ausztrál iskolákról, fiatalokról. Csenge online tanul otthon Ausztráliában, sokat olvas magyarul is.
Csütörtökön kedződik a verseny, így további élmények várhatóak.
